Régi Versenypályák

A Nosztalgia kvíz topikban szóba került, hogy az egyik kép esetleg egy dán versenyen készülhetett. Azóta kiderült, hogy téves felvetés volt, de gondoltam utánanézek a dán versenypályának, hisz még semmit sem tudtam róla.
Azért is nyitottam egy külön témát neki, mert arra gondoltam, hogy összegyűjthetnénk egy-két dolgot azokról a ringekről, amelyeket már rég nem használnak vagy esetleg már le is bontottak.


A dán versenypálya:

Roskilde Ring



1953-ban egy helyi üzletember, Poul Tholstrup megvásárolt egy régi kavicsbányát Roskilde közelében, hogy ott megépíthesse Dánia első, állandó versenypályáját. A pályát Roskilde Ringnek nevezték el és 1955. június 5-én nyitotta meg kapuit, azonban mindössze csak 670 m hosszú volt. 1957-ben meghosszabbították az aszfaltcsíkot, ekkor már 1,4 km-es volt a pálya.

A pályára, ami Stirling Moss szerint egy különleges ring, leginkább az volt jellemző, hogy döntött kanyarokkkal volt tele és szinte nem építettek bele egyenes szakaszt. Mivel az egész pályát egy bánya helyére építették, ezért olyan volt, mint egy aréna. A pályán 14 m-es szintkülönbség volt és a versenyeket az óramutató járásával ellentétes irányban futották.

1960-ban, ’61-ben és ’62-ben itt rendezték meg a Dán Nagydíjat, amit azonban a világbajnoki pontversenybe nem számítottak bele.

(Nagy méretű kép)

A légi felvételen jól látszik, hogy a nagyon közel volt a városhoz, ezért a nagy zaj miatt a lakók többször is tiltakoztak. 1969-ben a pályát végleg bezárták.

Manapság a pálya helyén rekreációs központ és golfklub működik.



Egy-két versenyen készült kép:







A hozzászólás szerkesztve lett cspet által a következő időpontban: 2004. Aug. 31. , 19:55

Jó ötlet egy ilyen jellegű topic nyitása Azt hiszem ide fogom betenni a Montjuic Parkban készült képeimet is

Roskilde-ről sajnos mindig eszembe jut Doug Revson, a Forma-1 versenyző Peter testvére, aki itt vesztette életét egy Forma-3-as futamon. Pár évvel később Peter is halálos balesetet szenvedett egy tesztelés közben... Ide tartozik az is, hogy a pálya mellett fekvő városban született a dánok egyik Forma-1-es pilótája, Jan Magnussen.

A képen is jól látható, hogy itt a reklámfeliratokat magára az aszfaltcsíkra festették. A "Politiken" egyébként egy dán napilap. (Reklámja Koppenhága főterének egyik épületén is megtalálható.)

Egyébként köszi a képeket és az infokat a pályáról Tudom, hogy ez nem a nosztalgia kvíz, de lassan elkezdhetjül elemezni, hogy melyik kép mikor készült és kiket ábrázol

Már nagyon kiváncsi vagyok azokra a képekre.

Elég rövid életű volt ez a pálya sajnos. Találtam egy nagyon jó videót, amely a pálya történetét mutatja be. 74,4 mega és majd' 10 perc hosszú. LINK

A képelemzést meg szerintem itt nyugodtan elkezdhetjük.

Elsőre a két utóbbi képet fejtettem meg, vagy legalábbis azt hiszem, hogy sikerült megfejteni.

Ez a két fotó szerintem az 1962-es versenyen készült.

Visszatükröztem a képet, mert az eredeti nem volt jó és még egy kicsit fel is nagyítottam:



A képen látható pilóták (rajtszám-név-autó-versenyeredmény):

12 - Masten Gregory, USA - Lotus 24-BRM V8 - 2
10 - Innes Ireland, GB - Lotus 24-BRM V8 - 3
2 - Jack Brabham, AUS - Lotus 24 - Climax V8 - 1
22 - Gary Hocking, RSR - Lotus 18/21-Climax S4 - 4
? 4 - Trevor Taylor, GB - Lotus 25-Climax V8 - 6 ?
6 - John Surtees, GB - Lola Mk 4A-Climax V8 - -
24 - Wolfgang Seidel, D - Lotus 24-BRM - 8

A dán versenyeket úgy szervezték meg, hogy 3 futamot futottak egymás után. Az első 20 km, a második és harmadik részfutam 30 körös volt és z összesített eredményből alakult ki a végső sorrend. A kép azt a pillanatot mutatja, amikor Masten Gregory haladt az élen. Ez a három részfutam közül mindössze egyszer, a második futam első körében volt, ugyanis a következő körben Brabham átvette a vezetést és a három részfutam-győzelme alapján a versenyt is megnyerte.


Harmadik kép:



2 - Jack Brabham, AUS - Lotus 24-Climax V8 - 1
? 20 - Jay Chamberlain, USA - Lotus 18-Climax S4 - 9
?

Képek Montjuic Parkból:


Ezt az elsőt a városnéző buszból csináltam. A célegyenest és az utána következő részt ábrázolja.


Az pedig már a célegyenes vége. A háttérben látható épület a kupolával a Barcelona-i Olimpiai Stadion bejárata. A kép bal oldalán jól láthatók a szalagkorlát elhelyezésére szolgáló "mélyedések"...


...melyből egyet meg is lehet tekinteni közelebbről.


Ez pedig már itt a híres első (hajtű)kanyar...


...amely után a pálya beszűkül és elkezdünk ereszkedni lefelé.


Ez már a pálya második hajtűkanyarja, háttérben az Óceánográfiai múzeummal.


Tovább ereszkedünk lefelé a szűk pályán, enyhe ívű, gyors kanyarokkal...


...míg el nem jutunk eddig a kicsit keményebb balosig.


Még mindig lejt a pálya (már nem annyira) és ismét néhány gyors kanyar következik.


A háttérben a pálya egyik jellegzetes épülete található. A képen látható kanyar vezet egy rövid, lejtős egyeneshez...

...melynek végén található ez a kanyar. (Amerre a Renault kanyarodik kifelé) Itt van a pálya legmélyebb pontja.


Ez már a pálya hátsó, hosszabb egyenese, mely kicsit emelkedik...


és ennek végén egy gyors balkanyar van, mely visz fel ismét a hegyre.


A pálya továbbra is balra kanyarodik.


Ez itt a körforgalom, melyet a versenyautók bal oldalról kerültek meg. (A képen jobb oldal, mert szemben álltam a menetiránnyal.)


A pálya híres "ugratója", itt gyakran elemelkedtek a versenyautók a talajtól.


Ismét áthaladtunk a célvonalon, az olimpiai épület mégegyszer.

Klassz kis pályabejárás volt. Köszi!

A hozzászólás szerkesztve lett idarpidi által a következő időpontban: 2004. Szept. 1. , 21:16

Fantasztikus pálya és szuper képek. Köszi Sury!
Itt a pályrajz, ami segítséget nyújthat a pálya jobb megismeréséhez:



Nincs valakinek teljes körös videója erről a pályáról?

No akkor nézzük a képelemzést

12 - Masten Gregory, USA - Lotus 24-BRM V8 - szerintem jó
10 - Innes Ireland, GB - Lotus 24-BRM V8 - szerintem jó
2 - Jack Brabham, AUS - Lotus 24 - Climax V8- szerintem jó
22 - Gary Hocking, RSR - Lotus 18/21-Climax S4- szerintem jó
? 4 - Trevor Taylor, GB - Lotus 25-Climax V8 - szerintem ez nem Taylor lesz (neki nem ilyen volt a sisajka), hanem Roy Salvadori
6 - John Surtees, GB - Lola Mk 4A-Climax V8 - ez biztos, hogy nem Surtees, hanem Ian Burgess az Aiden-Cooper-rel, bár ennek ellentmond a rajtszám, de akkor is ő
24 - Wolfgang Seidel, D - Lotus 24-BRM - a rajtszám alapján ő lenne, de Seidelnek sötét sisakja volt, és az autója is világos színű, szóval ez Trevor Taylor

Harmadik kép:

2 - Jack Brabham, AUS - Lotus 24-Climax V8
? 20 - Jay Chamberlain, USA - Lotus 18-Climax S4 - ő lesz az!
+ John Surtees, GB Bowmaker Yeoman Racing Team Lola Mk 4A - Climax V8 van még a képen



Ez pedig az 1961-es versenyen Henry Taylor (UDT-Laystall Racing Team Lotus 18 - Climax S4)

Tanulság: a nem világbajnoki futamokon (sőt néha a világbajnokin sem) ne mindig higyj a nevezési listáknak, mert lehet, hogy rossz

Sejtettem, hogy vannak benne hibák... Köszönöm a kiegészítést és a javítást. Egyébként még mindig nem nagyon értem, hogyan lehet az, hogy eltérő források vannak, amik még sokszor a valóságnak sem felelnek meg.

isteniek vagytok! hozzá nem tudok ám szólni, de olvasni jó

Sajnos olyan híres pályák is léteznek, amelyek teljes enyészetre vannak ítélve…

Rouen les Essarts

Ezen a franciaországi közúti pályán 1950 és 1968 között ötször rendeztek Forma 1-es nagydíjat – Ascari, Fangio, Gurney és Ickx győztek itt. Az eredetileg 3,2 mérföldes hosszát 1955-ben 4,1 mérföldre növelték. Az 1968-as Francia Nagydíjon Jo Schlesser Hondájával a Six Fréres kanyarban kivágódott és az azt követő tűzben meghalt. Bár Forma 1-es futamot soha többet nem rendeztek, Rouen továbbra is helyet adott Forma 2-es és Forma 3-as versenyeknek.

Miután egy 1970-es Forma 3-as versenyen egymástól függetlenül két versenyző is meghalt, a szervezők 1971-ben sikánokat építettek be. Ezután a francia autópálya-építés miatt a pályát egy új összekötő úttal átépítették, ezzel ismét lerövidült.

Mivel az 1973-as Forma 2-es verseny edzésén újabb versenyző halt meg a Six Fréres kanyarban, először ideiglenes, majd állandó sikánt építettek oda. A pályán 1978-ban volt az utolsó Forma 2-es futam, ma a teljes lepusztulás állapotában van.


Célegyenes:


Nagytribün:


Boxutca:


Boxkijárat


Six Fréres kanyar:


Jo Schlesser:


és még egy kép 1964-ből:


A hozzászólás szerkesztve lett Capo által a következő időpontban: 2004. Szept. 3. , 00:32

Eskuszom beszkennelem a Spai kepeimet, bar az tok regi, de meg hasznaljak...

Topik legjobb!

Örülök, hogy mindenkinek tetszenek a képek

Capo: ezeket a képeket Te csináltad?

Clyde: az új versenypályáknak csinálhatunk egy másik topicot, oda meg berakom a Barcelonában készült képeket!

Cspet: köszi a pályarajzot! Ebből tökéletesen látszik, hogy a pálya egy domboldalba épült és csodálatos lejtők és emelkedőtt tartkították a kanyargós aszfaltcsíkot. Nekem nagyon belopta magát a szívembe!

El akartam menni megnézni Pedralbes-t is (a másik barcelonai utcai versenypályát), de sajnos erre nem maradt időm, mert szállásért kellett rohangálnom a hétvégére... Még jó, hogy a végén az egyik spanyol ismerősöm segített...

Sajnos nem, bár szívesen ott lettem volna ’64-ben.

Megdöbbentő számomra, hogy mi történik a régi pályákkal.

A továbbiakat megkönnyítendő szerintem három kategóriába be lehet sorolni az itt szóba jöhető pályákat:

1. épített pályák, melyek eredeti szerepüket elvesztették (lebontották vagy átépítették): pl. Roskilde Ring
2. utcai pályák, melyeket ma már csak a közforgalom használ: pl. Montjuich Park
3. közúti pályák, melyek közút része ma is használatban van, a pálya létesítményei azonban elhagyatva: pl. Rouen.

Most egy olyan – számomra is kevéssé ismert – pályát szeretnék bemutatni, amely a fentiek alapján az épített pályák csoportjába tartozik. Ezt a pályát azonban nem bontották le (egyenlőre), viszont teljesen elhagyatva áll, folyamatosan pusztulva.

Keimola (Finnország)

A pályát 1965-ben alapította Curt Lincoln, az ötvenes évek leghíresebb finn versenyzője. Ez volt Finnország első épített versenypályája. 1966-ban adták át, és egy 1 km hosszú célegyenest, valamint több nem túl nehéz kanyart tartalmazott. Bár Forma 1-es futamot itt nem rendeztek, 1966-ban és 1967-benForma 2-es futamon olyan nevek indultak, mint pl. Jim Clark, Graham Hill, Jack Brabham, Dennis Hulme illetve Jochen Rindt. Később egyéb versenyeket rendeztek itt, de a pálya nem vonzott sok embert még Helsinki közelsége ellenére sem.
A végső csapást a 70-es évek energiaválsága adta, a pályát 1978-ban hivatalosan bezárták. Persze azután sokáig folytak itt illegális versenyek, míg egy 1985-ös –„majdnem” haláleset után az illetékes hatóságok a pálya teljes eltüntetése mellett döntöttek. Ez a mai napig várat magára, de az állapotokat jól jellemzi az alábbi néhány kép a pályáról. Egy idei erdőtűzben még a nem sok maradék épület is teljesen kiégett.














És a végére a pályához kapcsolódó két érdekesség: kik láthatóak a képeken?

Szomorú ezeket a képeket látni, de azért köszi, hogy felraktad Itt van egyébként egy pályarajz Keimoláról.

A felső képen mintha az 1966-as verseny ábrázolná és Peter Arundell (Ron Harris - Team Lotus Lotus 44 - SCA) lenne képen. Az alsó képen pedig nem az ifjú Mika Häkkinen áll a dobogó legalsó fokán? Esetleg Mika Salo a másodikon?

1. kép: 66-os verseny ok, sztem a név is. Többiek?










2. kép: 1. Mika Salo, 3. Mika Häkkinen - gyerekként ők bőszen gokartoztak itt , a belső gokartpályán, ami az általad belinkelt térképen középtájt taláható szürkével jelölve a boxutca felett.

A hozzászólás szerkesztve lett Capo által a következő időpontban: 2004. Szept. 3. , 19:26

Ennek nem nagyon merek nekivágni, a Forma-2-t szinte alig ismerem

Pescara



Ez a 25,8 km hosszú pálya volt a Forma 1 történetének leghosszabb versenypályája. Mindössze egyszer, 1957-ben volt itt hivatalos, a pontversenybe is beszámító GP futam, jóllehet 1924. és 1961. között létezett a pálya.
A pálya 1924-es megnyitójakor rendezett verseny Enzo Ferrari győzelmével ért véget, a harmincas években pedig a kor legnevesebb pilótái harcoltak itt egymással, hogy megmutathassák valódi képességeiket ezen a rendkívül szűk, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított pályán.
Az 50-es években újra visszatértek ide és nem-világbajnoki versenyeket futottak, kivéve 1957-et. Ekkor több, mint 200 ezer (!) néző volt kíváncsi a versenyre, amelyet végül Stirling Moss (Vanwall) nyert meg.
Egy nagyon megerőltető versenypályát alakítottak ki a közútból, hisz egy nagy háromszögre hasonlított, amelynek két oldala hosszú, egyenes rész, harmadik oldala pedig hegyi szakasz volt.
A start Pescara külvárosi részén volt és a pálya a tenger partján haladt végig, majd pedig elkanyarodott jobbra a hegyekbe Villa Raspa és Spoltore falvak irányába. Sok-sok kanyar után a pilóták elérték Capelle falut, ahol egy éles jobb kanyar volt, amelyet egy nagyon hosszú lejtős egyenes követett. Az majd’ 6,5 km hosszú egyenes végére az autók rendkívül felgyorsultak, az 50-es évek legelején Fangio elérte a 308 km-es (!) sebességet a pályának ezen pontján.
Amikor a versenyzők elérték Monte-Silvanot, ismét jobbra fordultak, miután egy újabb rendkívül hosszú egyenes várt rájuk. A pálya ekkor már újra a tengerpartra értek le és egy eléggé széles úton haladtak végig az Adria mentén a célegyenesig.
Az utolsó futamot 1961-ben futották itt, ugyanis már nem volt elég biztonságos a további versenyzéshez.

KÉPEK:


1957. Célegyenes


1957. Juan Manuel Fangio


1960. Phil Hill

Keimolai palya ut... kicsit nekem Estoril-os feelingje van! Rehabilitalni kellene az osi finn-magyar baratsag neveben, atvisszuk nekik a remek magyar aszfaltot, meg a sokpenzbol felujitott+toldott boxokat + Mill. Towert a Hungaroringrol, az ugysem tetszik.